Ha beesteledik,
egy kéklő arc csöndben magadra hagy.
A tamarindfán kismadárka énekel.
Egy jámbor szerzetes
összekulcsolja elhalt két kezét.
Máriát fehér angyal látogatja.
Éji koszorú ibolyából,
búzakalászból s bíbor szőlőfürtből,
ez a szemlélődő esztendeje.
Lábad előtt
föltárulnak a holtak sírjai,
ha homlokod ezüstfényű kezedbe hajtod.
Csendben időz
ajkadon az őszi hold,
sötét dal mákonyától ittasultan:
sárgás kövek közt
halkan csendülő kék virág.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése