Pósa Lajos: A pintyőke

Zöld erdőben énekel a pintyőke,
Bólintgatnak a falombok fölötte.
Minden szava, minden hangja
gyönyörű
Kedvesen cseng, mint az ezüst
csöngettyű.

Csupa érzés, csupa szív a nótája,
A jó Isten írta neki kottára.
Dallal köszönt virágot és levelet,
Kis torkában csilingel a kikelet.

Dajka is a dalolgató pintyőke:
Fiainak fölnevelő szülője.
El-elrepül...étket hoz a szájába...
Az övéit hűségesen táplálja.

Még a fúvó szellőtől is de félti!
A zivatart jó előre megérzi.
Gondja van a ragadozó karvalyra:
Kis fiait szárnyával betakarja.

Baj múltával énekbe kezd vidáman,
Hálás öröm csendül meg a dalában.
Boldogságát az erdőnek elzengi:
Kicsi madár, de nagyon tud szeretni.

Édes ajkkal áldotta meg végzete,
Pintyőkének zengő dal az élete.
Álmában is fölcsicsereg fészkében:
Tán akkor is dal szület a szívében?