Tharaui Annus tetszik énnekem,
ő az én földem, pénzem, életem,
Tharaui Annus visszahozta most
hozzám szivét, a boldog-bánatost:
én birtokom, te, kincsem, Annusom! –
Lélegzetem vagy, vérem és husom!
A pusztitó vihar ha törne ránk,
mi eltökéltük: együtt állanánk,
kór, üldözés, boru és gyötrelem
mind-mind szerelmünk abroncsa legyen,
Tharaui Anna, fényem és napom! –
életed életembe foglalom!
Mint pálma törzse újra fölmered,
bár döngették záporok, szelek,
úgy lesz szerelmünk ujra büszke, nagy,
ha bánat és kín elvonultanak.
Én birtokom, te, kincsem, Annusom! –
Lélegzetem vagy, vérem és husom!
Ha tőlem egykor válnod kellene,
s élnél, hol nem süt isten napja se,
utánad mennék erdőn, tengeren,
bilincs vasán át, dúló fegyveren!
Tharaui Annus, fényem és napom –
Életed életembe foglalom!
/Ford.: Kardos László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése