Zalán Tibor: Altató

Könnyű szellő ágat lebbent,
Ritkás fény veri az erdőt.
Ing az égen Hold és csillag:
Sóhaj mozdítja a felhőt.

Zord magányban zöld tó ásít,
Tépett tollú fácán rebben.
Illatos a rózsa árnya,
Nagy virágot nyit a csendben.

Aludj, aludj, kicsi szentem!

Arcát ködbe törli a táj,
Nézi magát, mint az ember:
Nézi magát a sötétben.
Arca mögött zúg a tenger.

/Forrás: Varázstrombita/