Marcelijus Martinaitis: Tegnap és mindig

Tegnap és mindig

virágzó fűzágak felett,

fák, kertek és beszéd felett,

folyók és zöld rétek felett...

Hol kő hever, az út felett,

a hazaérkezés felett

tegnap és mindig,

tegnap és mindig...

Minden felett, mi volt s lehet,

mi rohasztja a levelet -

tegnap és mindig

virágzó fűzágak felett.

/Ford.: Kormos István/