József Attila: Szeretném,

Szeretném, ha vadalmafa lennék!

Terebélyes vadalmafa:

s hogy testemből jóllakhatna

minden éhező kisgyermek

árnyaimmal betakarva.

Szeretném, ha vadalmafa lennék

s minden egyes árva gyermek,

ha keserű könnye pereg

felkeresné s könnyeivel

öntözné meg a tövemet.

Szeretném, ha vadalmafa lennék,

mi ha majd egykor kiszárad

és a télapó kivágat,

lángjaival felszárítná

könnyeit a bús árváknak.

S ha csakugyan vadalmafa lennék,

volna öröm a földön és

sehol semmi bú, szenvedés

s a mosolygó fejeket nem

bántaná az elköltözés.