Bontja a Nap már szőke haját
a derengő hajnali égen,
száz ekenyommal fésüli át,
virág ül fürtözönében.
Megmártózik a hajzuhatag
a harmatban, a mezők füve füstöl,
s fél-alva, talán ha rajtaakadt,
vigyázva leoldja egy rózsatövisről.
Selyme a rétre, a fákra lebeg,
szélben a fellegekig száll,
simogatja az alvó gyermekeket
és a vének sorvatag arcát.
/Ford.: Bernáth István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése