Lassan rügyezni kezd az ág,
Ibolya nő és gyöngyvirág,
Tavaszi szellő meglegyint,
Sétára hív a rét megint.
A gólya is megérkezik,
Elevenednek fészkeik,
Fecske száll örömmel tele,
Fészkét gonosz nem verte le.
Patak kacag az ég alatt,
Elfeledte már a havat,
Rád tűz a tavasz mosolya,
Fogd meg s ne engedd el soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése