Érzem: a hárs,
a Visztula illata ez.
Nem leszek ifjú soha többé,
ki ismeretlen vizekre evez.
Minden kanyart így fogadok,
minden fűz-szigetet:
- Kormányos, kanyarodj!
Ezentúl más leszek!
Futóhomok, tovaszálló,
zúgó hab árja,
messziről jött, egyedülálló,
árva.
Kanyart vesz a kormányos,
a hab zúgni kezd.
Hát több is kell a boldogsághoz?
Ki érti ezt?
/Ford.: Kerényi Grácia/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése