Arany János: Sírversek a szalontai temetőből

1

Sötét éj van, melynek

Virradása nincs,

Csontomon nem csörög

Nehéz vasbilincs,

Mégis rabként nyugszom

Mélyen föld alatt,

Lelkem elrepült, de

Testem itt maradt.

2

Álom, álom, hosszu álom,

Ébredését várom, várom.