Ősz van. A vágy virágja rőt
Levél-aranylás lett megint.
A nagy búcsúzkodás előtt
A nyár istenhozzádot int.
Ó, gyengéd lazúr égi íven!
Szomorú, te! Isteni Senki:
Te fellelhetetlen a szívben:
Emlék, mely önmagát jelenti.
Most mindennek, ami él vagy nem él,
Végtelen jelentése van.
A termés ideje véget ér.
Lüktetnek a források finoman...
Már csak a vágy virít: a föld
Istenhozzád illata. Szél süvölt.
/Ford.: Tandori Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése