Az éj nagy barna csónak,
úszik az ég sötétjén,
- egy soha nem volt csóknak
rózsáját hogy letépném!
A Duna kardél-fénye
kettészeli szívem.
Sorsom két meredélye!
- a hidat keresem.
Nem tudnék mit kívánni,
mert nem tudom, mi kell?
S már így kell itt kivárni,
azt ami nem jön el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése