F. Tyutcsev: Dúlt a vihar...

Dúlt a vihar, de kifáradt,
mint az ólom, áll az áradt
víz, oly sürü, oly nehéz.
Mozdulatlan tompaságán
a bukó nap mint szivárvány
gyúl és tüzbe-lángba vész.

Szikraözönt vet az égre,
arany rózsát piros vérbe, -
de már hűlnek színei.
Hallgat a vad ár: felette
sápadtan lebeg az este
s koszorúját tépdesi.

/Ford.: Szabó Lőrinc/