Szomjú fejed minek ejted
fűz, a friss patak fölé?
Mohó ajkakként esengnek
leveleid, úgy epednek
az iramló víz felé.
Patak fölött ágad ezre
hasztalan vár és remeg...
Fut a hullám, fut, csevegve,
fut, a napfényt visszaverve,
de téged csak kinevet.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése