Jaroslav Vrchlicky: Eső után

Már áttör a kék! Gyémántzuhatag
az erdei fa:
habosan szakad a
mélybe és ujjong a fürge patak.
Hallod, mily vigan zengenek
a sziklák közt a gyors vizek?
Rossz csínyjeit felejtve Pán
boldogan tűri fején és nyakán
a vízözönt
s a harsogó mederbe állva
tapsolva, kiabálva
mulat magán.

/Ford.: Szabó Lőrinc/