Heinrich Leuthold: Az erdei tó

Milyen szép vagy, te mély, kék színű tó!
Rád fújni a nyugati szél se bátor.
Csak a tündérrózsa, e tiszta hó,
mer felbukkanni szendén a csendes árból.

Halász itt nem vet horgos zsineget,
ladik se indul majd tükröd vizének:
e magányban csak az erdő zizeg,
ünneplő természetben kórusének.

Tömjént ezer erdei rózsa ont
rád s fűszeres fenyők tornyai körben,
melyek mint templomhajót oszlopok,
az ég üres kékjét tartják merően.

Volt egyszer egy lélek, komoly s nyugodt,
ki önmagára hét pecsétet ütve
élt, tisztán s mélyen, s azt akarta, hogy
mint te, csak az égnek legyen a tükre.

/Ford.: Viola József/