Mért mondok bús verset magamban
magányosságom éjjelén?
Mért száll egy elnémíthatatlan,
forró s édes hang felém?
Mért? Szótalan szerelmi vágyban
tüzet nem lángomtól fogott,
s zokogtató búbánatában
nem énértem sóhajtozott.
Mért siet hát lelkem feléje,
kit olyan esztelen kívánt?
Így fut a tenger hab-zenéje
elérhetetlen part iránt.
/Ford.: Áprily Lajos/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése