Szürke ködökben szürke a reggel,
hó ül a síkon, búsak a rétek,
régi időket tétova kedvvel,
s eltűnt arcukat is felidézed.
Visszaidézed a dúlt szavak árját,
és a mohó de riadt szemek üdvét,
rengeteg első- s búcsú-találkát -
hangot, mely csupa csönd, csupa hűség.
Búcsúd idézed furcsa mosollyal,
távoli, kedves öröm jut eszedbe,
zúgnak a gyors kerekek: monoton zaj,
s mélán nézel a néma egekre.
/Ford.: Eörsi István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése