Egy kis grisette sötét szeméből
Mosolyga rám először édened.
Ti szomorú, ti drága, szép szemek!
Bus fényetekkel vaj' mi ér föl?
E szép szemek sötét tüzétől
Mohó szivem új vágyra ébredett,
Keble haváról mondtam éneket,
És verset írtam kis kezéről.
A hajról és az ajkról...s így tovább.
Ha jól tudom, azt is megénekeltem,
Milyen ütemben lép a pici láb.
Rá gondolok s a szemeben könny ragyog...
Oh, szerelem, első, igaz szerelem!
Meg sem születsz tán, ha e láb nagyobb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése