Anton Pavlovics Csehov: Sirály

Fontosabb szereplők:

Irina Nyikolajevna Arkagyina – színésznő

Konsztantyin Gavrilovics Trepljov – a fia, kezdő író

Borisz Alekszejevics Trigorin – neves író

Pjotr Nyikolajevics Szorin – földbirtokos, Arkagyina fivére

Nyina Mihajlovna Zarecsnaja – fiatal lány a szomszéd birtokról

Jevgenyij Szergejevics Dom – orvos

Szemjon Szemjonovics Medvegyenko – tanító

Ilja Afanaszjevics Samrajev – a birtok intézője

Polina Andrejevna Samrajeva – a felesége

Mása – a lányuk

I. felvonás

Este van, Szorin birtokán házi színielőadás készül. Mása és Medvegyenko beszélgetéséből megtudjuk, hogy Trepljov darabját mutatják be, és Nyina Zarecsnaja fog játszani benne. Trepljov, a fiatal író elmondja Szorinnak, hogy mennyire tart az anyja, Arkagyina véleményétől. Szerinte Arkagyina féltékeny lesz Nyina sikerére. Keserűen fejtegeti, hogy az anyja fukar, régimódi felfogású, rutinból játszó színésznő, akinek ő csak a terhére van. Anyja hódolójának, Trigorinnak az írói tehetségét is leszólja.

Nyina végre megérkezik. Az apja és mostohája féltik a bohém világtól, pedig őt úgy vonzza valami a tóhoz, mint a sirályt. Amikor egyedül maradnak Trepljov megcsókolja Nyinát. A darabról beszélgetve az író elmondja:” Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, és nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, aminőnek ábrándjainkban látjuk.” Nyina szerint „ egy darabban okvetlenül legyen szerelem”.

A színielőadás természetes díszlete a parkbeli holdfényes tavacska, ez előtt szavalja Nyina az egyetlen monológból álló szöveget. A világ egyetemes lelkét jeleníti meg, és a sátán technikai trükkőkkel, kénkőbűzzel jelenik meg a tavon. A formabontó, modern felfogású darab azonban félbeszakad, mert Trepljov képtelen elviselni a nézők, elsősorban Arkagyina közbeszólásait, szurkáló megjegyzéseir.

Arkagyina utólag már bánja, hogy megsértette fiát: magyarázkodik, tréfának hitte a bemutatót. Bemutatja egymásnak Nyinát és Trigorint. Nyina bevallja, hogy színészi pályáról álmodozik.

Dom doktor próbálja Trepljovot vigasztalni, elismeréssel szól a darabról, és kifejti véleményét a művészetről, a lényeges és örökérvényű dolgok ábrázolásáról. Mása elárulja Domnak, hogy Trepljovba szerelmes.

II. felvonás

Nyári délelőtt a krikettpályán. Arkagyina és Dom egy Maupassant novellát olvasnak. Mása életuntságáról szól: „Úgy vonszolom az életet magam után, mint valami végnélküli uszályt.” Szorin tolószékben hortyog. Amikor felébred, arról panaszkodik, hogy hosszú bírói pályája ellenére még egyáltalán nem élt. Trigorin horgászni indul. A szereplők egymás mellett beszélnek el, forróság, csend, semmittevés és filozofálgatás.

Arkagyina szeretne a városba kocsizni, de Samrajev, az intéző nem ad neki lovakat, kellenek az igába a rozs betakarításánál. Arkagyina megsértődik és bejelenti, hogy visszautazik Moszkvába. A társaság békítő szándékkal Arkagyina és az intéző után indul, Nyina pedig egyedül marad a kerti padon.

Trepljov érkezik. „Voltam olyan aljas, és megöltem ma ezt a sirályt. Leteszem a lábai elé. Nemsokára ugyanígy végzek önmagammal is.” Nyina nem érti a jelenetet, pedig Trepljov világosan beszél, úgy érzi a művészetét nem értékelik, a lány pedig elhidegült tőle. Amikor Trigorin tűnik fel a színen, gyorsan elsiet.

Nyina irigységgel teli csodálattal hallgatja a sikeres írót, aki irodalomról, írói nagyságról, művészi alkotásról szaval neki. Szavaiban önirónia, szellemesség, cinikusság bújik meg. Trigorin a lelőtt sirályra pillantva noteszába jegyez. „Kis novella témája: a tó partján gyermekkora óta él egy fiatal lány. Olyan, mint maga: szereti a tavat, akár a sirály, és boldog és szabad, akár a sirály. De arra jár egy férfi, meglátja és, mert más dolga nincs, elpusztítja, ahogy Konsztantyin ezt a sirályt.”

Arkagyina úgy dönt, egyelőre mégis maradnak a birtokon.

III. felvonás

Egy héttel később reggel. Mása elmondja, hogy noha Trepljovról álmodozott, de mégis Medvegyenkóhoz megy feleségül. Trigorin búcsúzik, mert mégis elutaznak Arkagyinával. Trepljov korábban öngyilkosságot kísérelt meg, most pedig párbajra akarja kihívni Trigorint. Nyina búcsúajándékot ad, egy medaliont, amire az író egyik regényének címét és egyik oldalszámát vésette.

Szorin megpróbálja rávenni Arkagyinát, hogy segítse Trepljovot pénzzel, hadd mozdulhasson ki vidéki elzártságából, Arkagyina azonban hajthatatlan, fukar. Miközben Trepljov fején kötést cserél, összeszólalkoznak. Trepljov előbb Trigorinra féltékenykedik, majd mikor Arkagyina a védelmébe veszi, anyja színészi tehetségét is leszólja. Világossá válik, hogy két külön világban élnek. Az összeomlás előtt álló fiút az anyja vigasztalja, és lebeszéli a párbajról.

Trigorin megtalálja a medalion jelölte idézetet:”És ha valaha az életem kell neked, hát jöjj és vedd.” Kéri  Arkagyinát, maradjanak még egy napot. Az asszony ráébred, hogy Nyina elhódította szeretőjét, és most egy utolsó szerelmi vallomással, hisztérikus jelenettel próbálja Trigorint visszaszerezni, aki látszólag enged a nőnek, de az utolsó pillanatban még találkozik Nyinával. A lány közli vele, hogy határozott: színésznő lesz, és Moszkvába utazik. Trigorin találkozót beszél meg vele.

IV. felvonás

Az előző felvonás óta két év telt el, bár a parkban még mindig áll az alkalmi színpad. Este van, Szorin házában vagyunk. Mása és Medvegyenko beszélgetéséből kiderül, hogy házasságuk boldogtalan, Mása még mindig Trepljovot szereti. Dom összegyűjtött pénzén külföldön járt, de ő sem boldog. Trepljov lassan-lassan sikereket ér el az írói pályán, munkáit közlik a lapok. Szorin teljesen megöregedett, beteg, ezért Arkagyina is itthon van ápolni. Most éppen Trigorin elé ment az állomásra. Trepljov elmondja, hogy Nyina Trigorinnal élt, gyereke is született tőle, de meghalt. Trigorin visszatért Arkagyinához, vagy talán soha nem is hagyta el, „kétlaki életet élt”. Mindezt Nyina írta meg Trepljovnak leveleiben. Ezekben állandóan azt ismételgeti, hogy ő a sirály. Azt is elárulja Trepljov, hogy Nyina a városban van, egy fogadóban szállt meg, mert apja és mostohája kitagadták.

Arkagyina ls Trigorin megérkeznek, a társaság látszólag békés hangulatban lottójátékba kezd. Arkagyina dicséri fia írói sikereit. Trigorin arról beszél, hogy újra horgászni fog. Trepljov csöndben veszi tudomásul, hogy a folyóiratban közölt írását Trigorin el sem olvasta. Samrajev az írónak adja a kitömött sirályt, de Trigorin már nem is emlékszik a két éve történt esetre. Mindenki elvonul vacsorázni, csak Trepljov marad nyugtalanul a szobában.

Miközben íeni próbál, Nyina kopogtat az ablakon. Bezárkóznak, és Trepljov túláradó örömmel fogadja a lányt, akibe még mindig szerelmes. Nyina elmondja, hogy lassan megtalálta önmagát, rájött, hogy a színész pályán „ nem a dicsőség a fő, nem a ragyogás, fő az, hogy tűrni tudjunk.” Zaklatott monológjából kiderül, hogy a sirály novellatémáját magára vonatkoztatja, fájó emlékként idézi vissza a két éve játszott színdarabot: közben azt is bevallja, még mindig szereti Trigorint. Nyina távozása után Trepljov széttépi kéziratait, és ő is kimegy.

A többiek visszatérnek a szobába. Trigorin még mindig nem emlékszik a sirályra. Kintről dörrenés hallatszik. Dom megnyugtatja Arkagyinát, hogy csak egy éteres üveg robbant fel a gyógyszerei között. Trigorint azonban félrehívja, és csöndesen kéri: „Vigyék ki innen valahogy Irina Nyikolajevnát. Az történt, hogy Konsztantyin agyonlőtte magát…”