Goga Oktavian: Az ősz

Ezüstös dér, bús ragyogvány
Csillog a kert árva gyomján.
Zsályalevél lehervadott,
Gyökere is félig halott.

Sötét felhő, szürke, lomha,
Gyűl odafenn gomolyogva.
Kukorica rongya között
Bujkál a szél, zireg-zörög.

Jön északról nagy kegyetlen,
Táncol is a házfedelen,
Birkózni jön, meg-megöklöz
S egy-egy zsindelyt vág a földhöz.

Vén diófa reccsen bele,
Alig állja, nem bír vele,
És zokogva és oly árván
Madárfiók sír egy ágán.

Hallgatom és pillám alatt
Keresetlen könnycsepp fakad:
Hasonló a sorsunk nagyon,
Árva madár…azt siratom.

/Ford.: Dr. Szeremley Ákos/