Benéz a havas kéken, Kolozsvárra,
A nagypiacról tisztán látható,
Amint a Monostor-utat bezárja.
Most úgy érzem: ott vége a világnak,
Azokra, kik rám túl a hegyen várnak,
Úgy gondolok, mint mesés más-világra.
A nagypiacról tisztán látható,
Amint a Monostor-utat bezárja.
Most úgy érzem: ott vége a világnak,
Azokra, kik rám túl a hegyen várnak,
Úgy gondolok, mint mesés más-világra.
Benéz a havas kéken, Kolozsvárra.
Öreg fején már megmozdult a hó.
Tövében vadul árad a Szamos,
A Szamos, ez az egyetlen folyó,
A Szamos, ez a megfordított Léthe…
Mondják, ki belekóstolt vizébe,
Az felejteni nem tud sohasem.
Öreg fején már megmozdult a hó.
Tövében vadul árad a Szamos,
A Szamos, ez az egyetlen folyó,
A Szamos, ez a megfordított Léthe…
Mondják, ki belekóstolt vizébe,
Az felejteni nem tud sohasem.
Túl a gyalui havas hegyeken
Hiszen – kékek a budai hegyek,
Kékek s lilák is tán, ha jő az alkony,
De nincsen mégsem olyan alkonyat
Sehol a földön, mint a Szamosparton.
Hiszen – kékek a budai hegyek,
Kékek s lilák is tán, ha jő az alkony,
De nincsen mégsem olyan alkonyat
Sehol a földön, mint a Szamosparton.
S ez nem elég, hogy idehaza tartson?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése