W. H. Davies: Ráérés

Mit ér annak az élete,
aki nem bámészkodhat sose?

Ki nem mereng, bokrok tövén,
hosszan, mint juh vagy a tehén.

Nem nézi fák mókusait,
hogy rejtik a fűbe makkjaik.

Nem ér rá látni a patak
tükrén a nappali csillagokat.

S fordulni, ha villan a Szép,
s figyelni, hogy táncol, ha lép.

S kivárni, boldog ajkaira
hogy gyúl át szeme mosolya.

Koldus annak az élete,
ki nem bámészkodhat sose.

/Ford.: Szabó Lőrinc/