Piciny tavak fény-árny ezüstje csillan,
amerre látsz, a rétek zöld kötényén.
Kis fellegárny száll csipkehabjaikban.
Minden tó szem s pislog, az égre nézvén.
A nádas mélyén sír-sír a szalonka –
szivárványszínű vadrucák az égen –
nyakuk réz-zöld tollszallagocska fonja
körül, ott fenn az izzó messzeségben.
A nád is lélegzik és sarju-illat
terjeng a lassan lehülő levegőben.
A hűs hullámok háta csendet ringat,
de lent, a mélyből fájó sóhaj röppen.
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése