Humbert Wolfe: Rigók

A büszke bankár
halad a kerten,
dölyftől dagadva,
gondtól leverten.
A százszorszépek
mind rája néznek,
száján beteltség,
kövér önérzet.
Rigók csodálják
kürtőkalapját,
selymes szövetjét,
fekete lapját.
Ő megy kevélyen,
mint egy hülye,
hát a tavasz megy
őnélküle.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/