Mint hószínű gyertya,
oltárra akasztva,
oly tiszta, olyan szép
az öregek arca.
Mint csöndbe kihúnyó
zord, téli verőfény,
úgy nyugszik az agg nő
fáradt heverőjén.
Magzatja tovább szállt
és vágya, ha csobban,
halk, mint a víz a rozzant
vén vizimalomban.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése