Mihail. J. Lermontov: Vihar

 

Sötét tenger fölött az égen
vihar bőg, felhő gomolyog,
tajtékosan zúgnak a mélyben
s összetorlódnak a habok.
Sziklák körül tűzpántlikákat
a zord villám kígyója fon,
dühödt elemek raja lázad.
S itt állok én a szirtfokon.

Állok...Emberfölötti vésznek
erőitől reszkethet-e,
aki, míg élt, hiába érzett,
s csalódás volt az élete,
mivel a szív megmérgezője,
a rágalom úgy fonta be,
ahogy a csúcsos sziklakőre
fonódsz te, villám vad tüze?

Ó, nem! Cikázzatok, ti lángok!
Süvöltsetek csak fönt, szelek!
Én hidegen s közönnyel állok,
és félelmet nem ismerek.

/Ford.: Kálnoky László/