Friedrich Hebbel: Éjszakai érzés

 

Ha este, mint aki ráér,
ruhámat levetem,
előre s hátrafelé visz
elfáradt képzeletem.

Emlékszem a múltra, akkor
anyám vetkőztetett:
bölcsőbe tett le szelíden,
künn zúgtak a szelek.

Majd végórám jut eszembe,
hol szomszédoké e dolog:
némán tesznek le a földbe,
sokáig nyugszom ott.

Ha álom száll a szememre,
gyakran azt álmodom:
a kettő egyike jön meg,
melyik, magam sem tudom.

/Ford.: Kálnoky László/