Friedrich Hebbel: Esti érzés

 

Az éj s a nappal
hallgatva vív.
Hogy megvigasztal
ez, mennyire csillapít!

Mely egyre nyomtál,
alszol-e, gond?
Szív, mért ujjongtál,
emlékszel-e még, no mondd!

Öröm s bú érzem,
megszűnt ma, de
elhozta kézen
fogva az álmot ide.

És szárnyalóban,
föl egyre még,
halk altatódal
az élet, semmi egyéb.

/Ford.: Kálnoky László/