Pósa Lajos: A kakas és a gólya

 

- Kukurikú! Ezer ágyú!
Mit akarsz itt, vöröslábú!
Tudd meg: ez az én udvarom,
A szemed is kikaparom.
Pusztulj innen, arra az út,
Ha nem akarsz nagy háborút.

- Kelep, kelep! Csak lassabban...
Nem leszek én alkalmatlan.
Tudom én azt, hogy úgy van rendjén:
Kakas is úr a szemétjén.
Kakas uram, kérem szépen:
Tűrjön meg itt békességben!

- Kukurikú! Nem tehetem,
Úgy is kicsiny a szemetem.
Ott a nádas, ott van a tó,
Az a helyed, békafaló!
Kígyót is lelsz ott eleget...
Hogyha mondom: hát nem lehet!

- Kelep, kelep! Mégis bántasz,
Kígyót-békát rám kiáltasz.
Szállanék én, oda szállnék,
Hol nekem is szebb a tájék.
Várhat az én szép nádasom,
Aligha még megláthatom!

- Kukurikú! Mi a bajod?
Ugyan miért nem láthatod?
A nádas tó tán kiszáradt?
Vagy tán gyönge még a szárnyad?
Míg erőset ád az Isten,
No nem bánom, maradj itten!

- Kelep, kelep! Nézd a szárnyam,
Hiába van szállni vágyam!
Az emberek lemetszették,
Szabadságom eltemették.
Rab vagyok én, árva vagyok,
Csonka szárnnyal nem szállhatok!