Itt ülök a nyár ölében,
szalma száll a szívem körül
szerteszét.
Nagyanyám idézi ajkam,
és a főszél szövi rajtam
szőttesét.
Fönn kék az ég, mint az élet,
erős a föld, mint a lélek,
hull a nap.
Nincs felhő, mit elzavarjak,
sárga magra kondor varjak
hullanak.
Tegnap – csalfa szájú gorgó –
fordultam, mint napraforgó
örömre:
s úgy nézek ki most e nyárból,
mint ki búcsúzik a tájtól
örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése