Szétpattant ez a reggel,
kék buborék.
Hálózó víz-erekkel
oszlik az ég.
A láthatár gomolygó
ezüst ködök,
ökörnyálak selymébe
öltözködött.
Tollászkodik a fűben,
mint nagy madár,
s elszáll majd alkonyattal,
elszáll a nyár.
Jöhet még forró nappal,
éj, csillagok –
tavuk már jég, ha nyáron
nem ringatott.
Tarló érett szerelmünk
határa, mind
fölmagzottak felejtett
virágaink.
Most kell – hűs szél iramlik
Észak felől –
széles vizekre kelni
a tél elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése