Karcsú liliomok vonulnak, szárnyán a röpke szélnek:
utánozná, de hasztalan, járásuk a tiédet!
Ahol te jársz, nincs bánat ott, az ösvény elsimul.
Ezt gondoltam, a kert felől meghallva könnyű lépted.
Utánad néztem, s libegő járásod ütemén
ringatózva dudoltam, így fakadt ez a kis ének.
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése