Monoky Sándor: A rászedett ördög ( német mese nyomán)

Messze tőlünk kelet felé,
Ázsiában él egy nép.
Nagy volt hajdan, de hatalma
Alászállott réges-rég.

Az arabok népe volt ez,
Harcban bátor és vitéz:
Békében is ügyes dolgos,
Szépet és jót tenni kész.

Történt egyszer, hogy földjüket
Megművelve rendesen:
Az ördögök fejedelme
Hirtelen csak ott terem.

És szól: „Enyém a fél világ,
Figyeljetek hát ide:
A termésnek irgum-burgum,
Tiétek csak a fele.”

De az arabok sem estek
Ám a fejük lágyára:
Ravaszok mind, mint a rókák,
S így felelnek szavára:

„Legyen tied az alsó rész!”
És a gonosz fölnevet:
„Azért is a felső rész kell,
Nem csaptok be engemet!”

Földjüket most az arabok
Répamaggal bevetik,
És magukban az ördögöt
Jó előre nevetik.

Felezésre jutván a sor,
Ők a répát kiszedik
S az ördögnek átadták a
Fonnyadt, sárga levelit.

Egy év múlva eljön újra
És így beszél mérgesen:
„Az idén majd a termésből
Az alsó rész kell nekem!”

Az arabok összenéznek.
Mind ravaszuk mosolyog:
„Jól van, koma, légy nyugodtan,
Rendén lesz majd a dolog!”

A felszántott földbe mostan
Búzát s rozsot vetnek el:
Eső éri, süti napfény,
Szép a termés, jobb se kell.

Az ördög a felezésre
Ismételten megjelen:
Várja, várja, hogy mi lesz most,
S még nevet is csendesen.

Az arabok – tudva jól, hogy
A felső rész jár nekik, -
Nekilátnak és a kalászt
Mind egy szálig leszedik.

Az ördögnek csak az üres
Szalma maradt. Fogta hát,
Elment s vele befűtötte
A pokolnak katlanát.