2014. december 4., csütörtök

Fjodor Tyutcsev: Hogy búsul


Hogy búsul, halkan szenderegve,
az erdő, félig csupaszon!
A nyári lomb gyönyörű terhe
rőt aranyban s megtizedelve
remeg a zörgő ágakon.

Testvéri szívvel, meghatottan
nézem, hogy a felhőkön át
végiggyúl a nap a fasorban
és a tarkálló, zizge lombban
szétfröcsköli sugarát.

Hogy vonz, mily édes, milyen áldott
a tűnő, a megfáradott,
mikor, ami dús volt s virágzott,
vállalja a szomoruságot
és utoljára mosolyog!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5