Oly nehéz nem látnom előttem járnia,
Mintha elment volna tűlem messzi útra,
Hagyott volna búra:
De viszont vigadok, ha magát mutatja.
Lenni nála nélkül szívem nem kívánja,
Nézni is reája két szemem nem unja,
Álomra nem hunyja,
Ha hunynék is, elmém véle álmadozna.
Nem késem, meglátom, magam neki adom,
Ha Isten békével hordozza ez úton,
Bár víg szívvel járjon:
Reménylem, hogy hamar szép kezét foghatom.
Áldott lesz az óra, melyben őt láthatom,
És én szerelmemet nekie vallhatom,
Megvigasztalhatom,
S vigasztalásával magam nyugoszthatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése