Remény, mit remélsz? – Semmit, soha
többé.
Miért? – Valami megváltozott.
Élet, mi vagy? – Csak gyötrelem
vagyok.
Mit mondasz, szív? – Szeretek,
mindörökké.
Lélek, mit érzel? – Így kell
tönkremenni.
Hogy élsz? – Nem várva semmi jót,
szerencsét.
Mégis, mi éltet? – Csak a mult, az
emlék.
Csak ennyi a fény életedben? – Ennyi.
Látsz végső célt? – Csak egy
gondolatot.
Mire gondolsz? – Hogy várom a halált.
Jó lesz? – Parancs kényszerít, hogy
tegyem meg.
Miért kényszerít? – Mert tudom, ki
vagyok.
Ki vagy? – Az, aki megadta magát.
Kinek? – A fájó, örök Szerelemnek.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
