Áldott a nap, a hó, az év, s az évnek
ama szaka, órája, perce s egyben
a szép ország is, melyben rabja
lettem
két szép szeme büvös tekintetének.
Áldottak az első gondok s remények,
melyeknek árán elszerelmesedtem,
s az íj s a nyíl, melytől sebet
szereztem,
s a sebek is, melyek szivemben égnek.
Áldottak hangjaim, mik
szerteszálltak,
Hölgyem nevét búgván a messzeségben,
s a sóhajok, a könnyek és a vágyak:
s áldott minden lap, melyen
megkisértem
dalolni őt: s a gondolat, mi szárnyat
nem kap más senkiért, csupán csak
érte.
/Ford.: Sárközi György/
Nagyon szép!
VálaszTörlésAz.... Az
VálaszTörlés