Ha nem szerelmet, akkor hát mit
érzek?
És ha szerelem ez, minő, miféle?
Ha jó, mért van oly halálos éle?
Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes?
Miért sirok-rivok önként, ha égek?
S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje?
Élő halálnak kéjes szenvedése,
miért ölelsz, ha én egyet nem értek?
S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra.
Mély tengeren, kormánytalan bolyongok
egy gyönge bárkán, összevissza
szélben.
Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok,
hogy nem tudom magam se, jó mi volna:
fázom hő nyárban, s égek puszta
télben.
/Ford.: Sárközi György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése