Nincs békém, s nem szitok
háboruságot,
félek s remélek, fázom és megégtem,
az égbe szállok s nyugszom lenn a
mélyben,
semmi se kell s ölelném a világot.
Öröm nem nyit kaput, nem zár le
rácsot,
nem tart meg s nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy s menekvést se
látok.
Nézek vakon s nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék s szabadulni
vágyom,
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom.
Ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
/Ford.: Sárközi György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése