Branquinho da Fonseca: A szirének szigettengere

Hajóm, Catrineta,
messzi tengeren
vittél, ámde vissza
nem tértél velem!

Jött a szélvihar, hogy
minket elveszejtsen,
az ég végtelen volt,
az ár feneketlen!

Hej, pedig kitágult
a világ s az élet,
eltévedt hajóm, bár
fent csillaga fénylett!

Portugáliában
szívem ottmaradt,
a narancsligetben
várt a lánycsapat!

S ott akadtam én egy
fehér paripára,
fénylett, szinte elszállt,
nem volt soha párja!

Ó, mesék világa
szem-nem-látta térben!
Hogy te megszülethess,
útvesztőbe tértem.

Hajóm, Catrineta,
párás tengeren
ne tűnj el örökre,
jöjj, s szállj el velem!

/Ford.: Kálnoky László/