Vendégem volt egy óriás,
hét méter volt, nem túlzás,
szűk lett pince és padlás,
kiültünk a kertbe.
S mert óriás volt, nem csoda:
hollófészek a haja,
madársereg szállt oda
lármásan perelve.
Ő meg jókat nevetett,
s hogy vidítsa kedvemet,
fogott egy seprűnyelet,
íróceruzának.
Fa törzsére ezt írta:
ATRIKULALUKIRTA.
Ugyanaz, mint fordítva,
így hívták a drágát.
Hát ha óriást ismertek,
kit ily névvel illetnek,
s hét méternek mérhetnek,
mondjátok: köszöntöm!
/Ford.: Tandori Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése