Erdélyi József: Végzés

Sokat sírtam és nevettem,
mindent szívből cselekedtem.
Nem is újság énnékem már
semmisem,
az se hogyha fáj a szívem
csendesen.

Ha gyűlöltem, ha szerettem,
ezt is, azt is én szenvedtem.
Megállok, ha fáj a szívem,
csendesen,
lassan mind a két kezemet
ráteszem.

Megállok és fejet hajtok,
és szelíden felsóhajtok.
Fáradt madár csüngő szárnya
két kezem.
A világot magamban el-
végezem.