Hódosi Lajos: Halk sohajjal…

Halk sohajjal perg a galyról,
Egyre száll a lomb, levél.
Megzörrenti olykor-olykor,
Közbesír az őszi szél,
- Én tudom, hogy mit beszél.

Kit mindenki sorban elhágy,
Jobb, ha szépen halni megy.
Zokszavára meg nem indul
Semmi szív, nem érti meg,
Csak teher mindenkinek.

Dér fagyott a dermedt galyra,
Hol a fészek? a madár?
- Puszta ágon nincsen otthon,
Nincsen dal, nincsen napsugár.
Holló károg egyre: kár!

Puszta szívbe, dult kebelbe
Nem száll enyhe nyugalom,
Elkerüli kedv, öröm, dal -
Lesz lakatlan sírhalom.
…Nincsen, nincsen irgalom.

Lombtalan galy gyászban áll még,
Elhagyatva, ámde – él!
Kikeletnek napja süt már,
Leng a langyos déli szél.
- Hallom, hallom mit beszél.

Tar galyaknak lesz még lombja,
Közte fészek, bent madár,
Boldog, édes dalra dalt fog
Visszazengni a határ…
…Szivem nem hiába vár!