Csanádi Imre: Baglyok mámora

Kergetőznek a torony körül,
röpdösődnek, suhognak,
szerelemtől rekedten
kurrogják az éretlen holdat.

Ragyog az éjszaka, olvad az ég
tejes és szűzi fényben,
két árnyék, lompos két árnyék
nyilallja sötéten.

Csőrükön gerle-cafat,
csűdjükön alvadt vér szennye, -
önfeledten lihegik
boldogságuk az ünnepi, lágy-ízű csendbe.

Kispad előtt cigaretta parázslik,
gajdolnak kapatos legények,
csönd van azért, távoli kutya kahog
ringnak a felhők gyöngyház-hattyai délnek.

Az agg torony, szomorú titkok huholója,
fülel felhőkön, csillagokon túl orvul.
Réz-sisakja, gyötrelmes karmok alatt,
sikongva csikordul.