Hajak forrása, ha megrészegítene,
be jó, milyen jó lenne –
ha nem bántana a virágok erdeje –
a méz vízesését, ó, méhek
jó volna kiinni és az egészet
beletenni a szembe!
Őgyelgek, a háztetőkről eső csepeg,
érzi a szám, micsoda ünnep –
a még sose csókolt csepegő cseppeket,
szólni szeretnék: hogy elmerülök, hogy félek,
hogy mint holló, holló ki harang alá tévedt,
fájdalmam keresem, a hajnalba merültet.
Rosszfele folynak a könnyek, a fájdalom
így nem folyik el vele –
sírni szeretnék, hadd zokogjam ki a bánatom,
csak találnám meg a csókok forrását végre,
ide kötne talán, ha fölnézek az égre,
ha kinyitom a számat, mit még nem csókolt
senki se…
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése