Simogassatok csak hópelyhek engem!
Az ereszről isten jégcsapja lóg.
Valaki most megcsókolt. Érthetetlen.
Tán tévedett, s nem nékem szólt a csók.
Ó, mintha körbe forogna a tollak
esője, a lágy, világos eső –
mintha megfenyegetné az alvókat –
bohón, az égből úgy kereng elő.
Ó, mintha hóvá válnék én is halkan,
simogatván, mi nem lehet enyém –
minthogyha lágyan olvadnék egy ajkon
mit nem illethetnék különben én…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése