Z. Tábori Piroska: Az üvegszivü királykisasszony

Volt egyszer egy gyönyörü királylány. Olyan szép volt, hogy messzeföldről csodájára jártak. Édesapja büszke volt a lányára, mindent megtett a kedvéért, kényeztette, babusgatta, aranyruhába járatta.

No, el is kényesedett a kis királyleány, éppen olyan gonosz lett a szive, amilyen szép volt az arcocskája. Nem szeretett senkit, csak saját magát, nem tanult, nem dolgozott, egyre a tükörbe nézegetett.

Egyszer, amint sétálni ment gyémántos hintóján, öreg koldusasszony állott a hintó elé. Nagyon éhesnek látszott, alamizsnát kért. De a kis királylány megharagudott, amiért egy csúf öregasszony meg meri állitani hintóját, nem adott neki semmit, elkergette. Az öreg koldusasszony pedig megátkozta a királykisasszonyt, elvarázsolta a szivét, hogy ne érezzen többet se örömet, se bánatot, legyen olyan hideg, kemény üveg, mint a tükre.

Ugy is történt. A királykisasszony szive üveggé változott. Nem tudott többé semminek örülni, még a szépségének sem. Hiába hordta eléje az édesapja országa minden kincsét, hiába varratta néki a legszebb ruhákat, a királykisasszony nem örült, nem mosolygott, mert üvegből volt a szive.

Az öreg király kihirdette, hogy aki megváltja a leányát a varázslattól, annak adja a királyságát. Jöttek is sokan, öregek, fiatalok, daliás leventék, de amint a királykisasszony szemébe néztek, ijedten futottak el. Mert a szemén keresztül egyenesen a szivébe lehetett látni, az a furcsa üvegszív pedig mindenkinek az arcát elcsúfitva mutatta. Nem is mert már senki a királylányhoz közeliteni, akármit igért is az öreg király.

Egyszer a királylány künn sétált a mezőn. Arra jött a pásztorfiu a nyájával és csodálkozva nézte a kis királylányt, aki nagyon szép volt, de semminek sem örült. – Miért nem tudsz örülni a nyíló virágnak? – kérdezte tőle. – Mert üvegből van a szivem – felelte a királylány. A kis pásztorfiu ugy megsajnálta, hogy két meleg könnycsepp hullott a szeméből, egyenesen a királylány üvegszivére.

Hát uramfia, csoda történt! Az üvegsziv megint meleg, dobogó, érző emberszivvé lett. Az öreg király ugy megörült, hogy a pásztorfiunak adta a királyságát, ráadásul a királylányt is feleségül és boldogan éltek nagyon, nagyon sokáig.