Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta
tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza,
messze
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e, amíg nézted a nyárfát
révedezve,
hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,
S hogy édes életednek újra éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy
szénásszekér?
S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Midőn bámulva vissza az elvadult időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél
halva!
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simult, s bús kezeidet
nyalta?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése