Google+ Followers

2015. április 8., szerda

Szergej Mihalkov: A kutyus és a méhek


Házunkban ma baj esett:
kis kutyuskám elveszett.
Egész délelőtt kutattam,
hívtam, vártam, csalogattam,
elkéstem az iskolából,
s nem tudtam felelni sem...

Még ma reggel
vidám kedvvel
nyalogatta kezemet,
körülszökdelte az ágyam,
felvert mindenkit a házban,
került, táncolt,
úgy viháncolt,
kergette a legyeket.

Látta, rajtam takaró van -
lerángatta nyomban rólam.

Apa könyvét összetépte
és ebédre
Harisnyámat falta fel.

Mézet lopott a kamrába' -
ragacsos lett pofácskája.

Aztán eltűnt, nyoma veszett,
s törhetem most a fejemet:
merre tévedt szegény árva?

Ellopta egy gonosz ember,
s most magának neveli?
Vagy eltévedt, s otthonát most
mindhiába keresi?
Sűrű erdőn bujdosik tán,
nagyon fázik
agyonázik
és az utat nem leli?

Hol keressük? Mit csináljunk?
Azt mondta az anyukám:
Kicsit várjunk,
hátha megjön délután.

Délutánig ültem, vártam,
leckekönyvem sutbavágtam,
nem tanultam,
nem is ettem,
egyre csak az ajtót lestem.

S hirtelen - ó borzalom! -
valami szörnyű vadállat
ugrik be az ablakon.
Nézek, nézek rá bután:

Jaj, de ismerős! Ki ez?
Megismerem, felsikoltok:
Ni! Ez az én kiskutyám!
Szegénykével mi történt, hogy
nem ismerek rá sehogy?
Biceg, sántít, nem áll lábán,
székem előtt összerogy.

Feje dagadt, mint a hordó,
orra dagadt, mint a zsemlye,
nézne, de nem lát semerre:
bedagadt a két szeme.
És nyomában - ó, de rémes! -
döngő-dongó, igen mérges
méhecskéknek raja száll!
Nyüszített és menekült,
ám hiába,
mert a mézes pofijára
az egész raj rárepült.

"Látod-látod, te kis butus,
megjárta a torkos kutyus!"

Nem is megyek orvosért,
magam ápolom szegényt.

/Ford.: Rab Zsuzsa/

/Forrás: Tótágas/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5